Legyen az első bejegyzésem egy régi úticélom felfedezésének történetének első darabkája
Még soha nem voltam Baranya megye székhelyén, ezért (és mert kedvesem egyik kedvenc városa) kettesben vonatra szálltunk korán reggel. Nem értettem, hogy miért 3 órás az út. Ha Bécsbe, a sógorokhoz megyek azt megértem, hiszen ott azért Hegyeshalomnál kell állni picit többet, hiszen technikai átállás van. Na de itt semmi ilyesmiről nem volt szó. Viszont tudnak olyan lassan menni a járművek, hogy meglegyen az a 3 óra! Ja azt elfelejtettem mondani, hogy Inter City-n utaztunk. Ezek szerint személyvonattal kb. fél nap a táv. Megérkeztünk Pécsre, a vasútállomás finoman szólva nem túl szemet gyönyörködtető. Nem maga az állomásépület az, amitől én is kómába esnék, sokkal inkább a vasúti rendelőintézet hányás zöld tornyától. Van még förmedvényépület a városban, de azt hiszem a régi rendszernek ennél rettenetesebb mementója nem létezik megyei szinten. Bár ki tudja.
Ami viszont nagyon tetszett, hogy a mi vonatunk visszafelé az állomásépülethez legközelebbi vágányról indult. A peron egy része lényegileg az utcai járdához nőtt. Mintha az utcán állna a vonat. Ilyet eddig még nem láttam eddig, márpedig pár vasútállomáson már jártam életemben. Kis sétával eljutottunk Pécs szimbólumához, a Dzsámihoz. Eddig csak képen láttam, de most végre ott volt velem szemben. Én abban a buta hitben éltem, hogy mivel török emlék, így minimum, múzeumként szolgál. Arra nem is gondoltam, hogy iszlám vallás gyakorlására használnák. Belépve kicsit lelohadt a lelkesedésem. Én ugye hithű katolikus vagyok, de csalódva láttam, hogy ez valójában egy nem túl nagy katolikus templom. Tudom így eléggé disszonáns a kép, de ha jobban belegondolunk egy iszlámista szentélyben keresztény misét tartani is az. Vagy csak én vagyok így vele?
(folyt.köv.)
